Mit csináljon a gyermek a szünidő alatt?

Azt hihetné az egyszeri, gyermeknevelésben még nem edzett, majdani, reménybeli szülő, hogy a nyári vakáció beköszöntekor gyakorlatilag egy csapásra megszűnnek a tanuló gyermekeket érintő problémák, merthogy – iskola nem lévén – a bajok gyökere orvosolttá lett.

Koránt sincs ez így. A gyermekek körül felmerülő kérdések a jól megérdemelt nyári szünidő alatt sem szűnnek meg kérdéseknek lenni, amelyekre szülők, tanárok – olykor a szakemberek segítségét kérve – igyekeznek a legjobb válaszokat megtalálni.

Az iskola közösségteremtő ereje mellett számos, az élet más területén is kárpótlást nyújt. A napi rendszerességgel végzett feladatok egyrészt hasznosak a gyermek nevelése szempontjából, másrészt az állandó iskolába járás olyan biztos támpontot képez, ami nélkül hamar unalmassá válnának a hétköznapok.

A nyári szünidő tíz „gondtalan” hete alatt számos ízben merül fel a szülőkben a kérdés: meddig engedjük „szabadjára a gyeplőt”? Mi az, amit hasznos időtöltésként él meg a gyermekünk és mi az, ami károsan befolyásolja a pihenését: vagy azért mert nyűgnek érzi, vagy azért mert egyáltalán nem támasztanak vele szemben semmiféle követelményt. Szakember segítségével arra próbáltunk választ találni, hogy a most beindult szezon nyári táborai jellegüknél fogva mennyire alkalmasak a tartalmas szórakozásra és a gyermekek testi-lelki fejlődésének az elősegítéséhez? Maradjon a tanuló családi körben, vagy menjen el új közösséget megtapasztalni?

Egyes szakemberek szerint kifejezetten jó, ha a gyerek a szünideje alatt kicsit unatkozik, azt csinálja, amihez éppen kedve van. A semmittevésnek is van varázsa, ha az a természet adta lehetőségek mellett történik. Csak ne a virtuális világ semmittevése, a játékok, az internet parttalansága legyen a mérvadó. Ezt szem előtt tartva mások inkább a táborokban való részvételre buzdítják a szülőket. Antal Orsolya klinikai szakpszichológus szerint az egészséges egyensúly mércéje az is-is mellett teljesedhet ki leginkább. Mindkét felfogásra, mindkét hozzáállásra szükség van.

A mai iskolarendszer a gyermeket erősen leterheli. Nagyon elfáradnak a tanulók az év végére. Szükségük van a pihenésre, és arra, hogy csak olyasmit csináljanak, amihez nekik is kedvük van. Ugyanakkor az sem elhanyagolható feltöltődést hozhat, ha olyan táborokban töltik el az idejüket, amelyeket ők maguk választanak, az érdeklődési körüknek megfelelően.

A szakember szerint nagyon sokat segítenek a képzőművészetekkel foglalkozó, drámapedagógiai vagy alkotó táborok. Ezekben a gyermekek felszabadultabban élhetik ki az iskolából hozott feszültségeket. Fontos, hogy az adott közegben milyen felnőttekkel, milyen oktatókkal, milyen közegben tölti el az idejét a táborlakó gyermek. Ha ehhez hozzávesszük annak a megtapasztalását, hogy szülők nélkül milyen lenni, idegen környezetben miként kell feltalálnia magát egy-egy gyermeknek – erre egy nyári tábor csoportszellemet erősítő hatása is egyértelműen pozitívnak mondható.

Megváltozott ugyanakkor a világ is. A mai társadalom már nem arról szól – amiről 30 vagy 40 évvel korábban szólhatott – hogy ott van a nagyszülő, akihez – úgymond – le lehet passzolni a gyereket és nem kell óvodába vinni, a nyári szünetben is.

„Sajnos sokat dolgoznak a szülők, és gyakran nyáron is. Sőt, ma már a nagyszülők zöme is valamilyen munkaviszonyban van. Emiatt olykor kényszerpálya lesz táborba vinni a gyermeket, mert egyszerűen nincs más lehetőség. Ilyenkor nem mondható egy szülőnek, hogy de igenis tartsák otthon a gyereket. Tudniillik az megint nem megoldás, hogy egy tizenéves gyerek kénytelen egyedül otthon lenni a nyáron. Nemcsak az iskolai szünetre, hanem a hétköznapokra vonatkozólag is szükséges a szülő részéről egyféle kontroll. Ugyanis a mostani gyermekek olyan inger gazdag környezetben nőnek fel, amely korábban elképzelhetetlen volt. Az internet ma már kizárhatatlan a gyermekek világából. Itt bizony nem árt az odafigyelés” – fogalmazott Antal Orsolya a hirado.hu-nak. 

A legmeghatározóbb minden esetben, hogy a szülő és a gyermeke között milyen a kapcsolat, a viszonyrendszer mennyire működő közöttük. Mindemellett nyilvánvaló, hogy a látott példák, az értékrend is erősen befolyásolja a gyermek szülőhöz való hétköznapi viszonyát. A szülői minta azért fontos, mert ha a gyermek azt látja, hogy a szülő is ugyanígy, vagy legalábbis hasonló módon tud csak kikapcsolódni, akkor neki is az lesz az álláspontja, hogy így kell, ez a helyes. Még ha nem is az.

„A diákmunka is szóba jöhet még, mint hasznos szünidei tevékenység. A tinédzser gyerek, amit megkeres pénzt, utána önmagára költheti. Amellett, hogy munkafegyelme, kötelességtudata erősödik, a pénzhez, az anyagiakhoz való hozzáállása is merőben változhat: súlyát fogja érezni a pénznek, hisz a munkája gyümölcséről van szó, amiért ő tudja legjobban, mennyit kellett teljesítenie. Ez a felnőtt léthez hozzátartozik. Nem minden az ölébe hullik, vagy csak kérnie kell, hanem meg is kell miatta állnia a helyét. Ennek a tanulsága hosszú távon rendkívül fontos lesz a személyiségfejlődése szempontjából” – vélekedett Antal Orsolya.